Öt nap, nyolc város, két sziget, sok magyar emlék és még tengerparti strandolás is belefér – különleges körutazás Észak-Kelet-Itáliában.
II. rész
Velence – ahol a turizmus áldás és átok
Velence évi 30 millió látogatóval inkább reneszánsz Disneyland, mint élő város. A turizmus új gazdagságot hozott, de a város vesztét okozhatja. A 250 ezer velenceiből már csak 29 ezer a belvárosban.
Velencét a barbárok elől menekülők alapították. Az Adige folyó torkolatának mocsaras vidékén reméltek biztonságot. A vízbe cölöpöket verve építkezni kezdtek, majd a VII. század végén államot alapítottak, amely egészen 1797-ig fennállt.
Velence évszázadokig a demokrácia, a vallási és nemzetiségi tolerancia útján maradt. Itália leggazdagabb városa volt, alacsony bűnözési rátával, társadalmi harmóniával, puccsok és lázadások nélkül. Velence nem vett részt az itáliai belháborúkban. Tekintetét Kis-Ázsia felé vetette és hamarosan az Ázsia és Európa közötti szállítmányozás központja lett. A több lábon állás jegyében a pénzügyekkel és az ipari termeléssel (üveg, csipke, nyomtatás) is foglalkozni kezdtek a velenceiek. Így kiheverték, hogy Amerika felfedezésével a világkereskedelem ütőere az Atlanti-óceán lett.
A városvezetés szigorúan szabályozta a gazdaságot és a kereskedelmet. A hajók a város tulajdonába álltak, csak a meghatározott útvonalakon és időrendben szállíthattak. A gazdag kereskedőcsaládok kölcsönösen ellenőrizték egymást és drákói szigorral léptek fel a korrupció ellen.
A folytatás itt olvasható »
Az I. rész Triesztről szólt, a III. rész pedig Padovával, Ferraraval, Ravennával és Caorlével folytatódik.
Petrus Szabolcs
Hungarian Forint Converter
